Porto Santo

A Madeirák „Arany-szigete”

A Madeira-szigetek második lakott tagja a „Szent Kikötő” (Porto Santo jelentése portugálul) korábban nem csak 9 km hosszúságú, meseszép aranyhomokos óceáni strandja és erőt adóan napos időjárása miatt volt ismert Európában. A mai szubtrópusi nyaralóparadicsom volt valaha a portugál földrajzi felfedezések korának egyik első óceáni bástyája, majd a cukornádtermesztés,- és abból adódó vagyonok és vagyonosok szigete. Nem meglepő tehát, hogy itt még a mai napig is elevenen élnek Tengerész Henrik (1394-1460) expedícióinak sztorijai és sokan úgy beszélnek Kolumbusz Kristófról (1451-1506) mintha személyes ismerősük volna… Mintha a sziget, de talán Földünk legismertebb felfedezője csak átmenetileg lenne távol Vila Baleirán lévő, takaros fővárosi  házától.  Ahogy tavaly, úgy az idei évben is (2024) szeptember 19-22. között ünneplik meg Kolumbusz „megérkezését” a Cais do Porto Santo nagymólójánál.

Porto Santo aranyhomokja

Az „Arany-sziget”

Az Afrika partjaitól 550 km távolságra, nyugatra „sütkérező” Porto Santo az 1980-as évektől indult a turisztikai világhírnév felé vezető (óceáni) úton. Addig csak nagyobbik nővérét, Madeirát ismerték, látogatták sokan. A Madeira-szigetek többi tagjáról, mint az Ilhas Desertas (Kopár-szigetek), vagy az Ilhas Selvagens (Selvagens-szigetek) csak az Atlanti-óceánt járó tengerészek, illetve a kartográfusok tudtak.

Porto Santo három természetföldrajzi adottságában is merőben eltér Madeirától: 1./ Hegyei csak 300-500 m magasságig emelkednek az óceán végtelen víztömegéből. Legmagasabb csúcsa a Pico do Facho (Fáklya-hegy) is csak 517 m. Így hiányzik a Madeirára olyannyira jellemző 1.000 m feletti állandó felhők öve, nincsenek köderdők és esők. A turisztika nyelvére „lefordítva” itt sokkal többet süt a nap. 2./ Kőzetalkotói között találunk üledékes kőzeteket (főleg homokkő), talajrétegeket is. Ezek aprózódásából alakultak ki a nagyszerű arany- és világos „fehérhomokok”, méltán híres DNy-i partjain. 3./ Nincsenek állandó folyói és egyéb vízfolyásai. Növénytakarója sokkal inkább félsivatagi jellegű. Mára a sziget teljes területe Bioszféra Rezervátum (angol megnevezéssel Porto Santo Biosphere Nature Reserve), igen szigorú építési szabályokkal és tájkép megőrzési előírásokkal. Természetesen az év 12 hónapjában várják a vendégeket, ezért is olyan fontos, hogy déli partszakaszát utoljára 2022-ben választották Európa legjobb strandjává. Fél évszázada, az 1970-es években ragadt rá a „The Golden Island” becenév. Sokáig Madeiráról „ugrottak át” ide a fehér homokot kereső strandolók – mára (a reptérnek is köszönhetően) egyre többen célirányosan itt „landolnak”, nyaralásuk teljes idejére. A sziget kb. 5.500 állandó lakosának mindegyike kötődik valahogyan a nyaraló-turizmushoz. A főváros, Vila Baleira utcáin szívesen élcelődnek a tengerpart iránt érdeklődő vendégekkel: „Tengerpart…?…az itt nincs…” hangzik olykor – „itt csak óceánpartok vannak mindenfele…” zárják le a beugratós, rövid csevegést, ma már főleg angolul.

Bal alsó sarok: sétáló pár

Tengerész Henrik herceg és Bartolomeu Perestrelo captain donatário emlékezete

Porto Santo fővárosa, Vila Baleira főterén Tengerész Henrik (1394-1460) herceg szobra köszönti a látogatót, a róla elnevezett Infante D. Henrique Avenue Garden pálmasoránál. A Templomos Lovagrend (Ordem de Nosso Senhor Jesus Christo) nagymestereként Henrique addig soha nem látott energiákat és vagyonokat fordított az ismeretlen világok megismerésére. 1425-ben hozta létre korának legnagyobb térképgyűjteményét és élete végéig támogatta az Afrika partjai mentén egyre délebbre hatoló tengeri expedíciókat. A portugál hajósok 1434-ben érték el a Cabo Bojador-t (mai Nyugat-Szahara), Tengerész Henrik pedig királyi jogot szerzett „az azon is túli” ismeretlen földek felkutatására. Az Atlanti-óceánon olykor inkább sodródó, mint tervszerűen haladó portugál flotillák felfedezték a volta do mar (az óceán fordulása), angolul trade winds (állandó szelek) jelenségét. Tervezhetővé vált az óceán egyre távolabbi, belső területeire való utazás is. 1418-ban João Gonçalves Zarco (Henrique herceg lovagja) és Tristão Vaz Teixeira igen szerencsésen „vesztek el” a nyílt óceánon, az ÉSZ 32º-nál: Felfedezték Porto Santo-szigetét. Egy több napja tartó vihar elől találtak itt menedéket. A lakatlan szigetet haladéktalanul a portugál korona tulajdonába vették, az első telepesek 7 évvel később, 1425-ben érkeztek a „Szent Kikötő” földjére. A királyi rangú, „állami szintű” betelepülőkre még 20 évet kellett várni – de Porto Santo és Madeira már minden portugál térképen ott szerepelt.

Bartolomeu Perestrelo (1395-1457), a Santiago rend lovagja Genovában született. 1433-ban I. János portugál királytól nyerte portugál főnemesi címét és coimbrai házait, a hozzájuk tartozó apróbb földekkel. 1445-ben kapta birtokba Porto Santo-szigetét, mint királyi kormányzó (captain donatário). Oroszlánrésze lehetett a cukornádültetvények létrehozásában. Az ouro branco (fehér arany portugálul) termesztése sok munkáskezet igényelt, Porto Santo lakossága gyorsan gyarapodott. Perestrelo a letelepedés után is rendszeresen megjelent a királyi udvarban, továbbra is rész vett több óceáni hajóút megszervezésében. A mai (XXI. századi szemellenzős-szemüveget viselő…) kutatók közül többen őt hibáztatják az endemikus növényzet kipusztításáért és regnálása alatt elszaporodott üregi nyulak ökológiai kártevéséért.


A volta do mar és a Tengerész Henrik idején feltárt óceáni utak ábrázolása.

A fehér arany (nádcukor) gyors gazdagodást hozott a kormányzói család számára, Porto Santo és Madeira az akkor ismert világ első számú cukortermelő központjaivá váltak. (!) Ilyen kiváltságos körülmények közé született Filipa Moniz Perestrelo, a captain donatário lánya, valószínűleg 1455-ben. Habár a legtöbb időt Vila Baleirában és Porto Santo-szigetén töltötte, rangjából adódóan a lisszaboni Mindenszentek Kolostorának 12 női főfelügyelője (comendadores portugálul) közé tartozott. Filipa Moniz Perestrelo külleméről, szépségéről nem maradtak feljegyzések. Így nem tudni, miért nem ment férjhez fiatalon. Nem tudni, miért várt a korban szokatlanul sokáig – egészen 23 éves koráig…, hogy igent mondjon, rangban mindenképpen jelentősen alatta álló kérőjének.

Cristóvão Colombo Porto Santón

Kolumbusz Kristóf (portugál írásmódban Cristóvão Colombo) cukornádért érkezett Porto Santo-szigetére, de annál sokkal-sokkal többet talált a „fehér arany” ültetvényeken. Egy genovai kereskedőtársaság vezető képviselőjeként jelent meg, ez talán szimpátiát kelthetett az eredetileg szintén genovai származású Perestrelo famíliában. Főnemesi rang nélkül igen jelentős volt a társadalmi különbség Filipa Moniz és az akkor 25 éves kérő, Kolumbusz között. Közismert azonban a későbbi „Világtengerek admirálisa” és „Indiák alkirálya” mérhetetlen motiváltsága és törhetetlen ambiciózussága. Talán Bartolomeu Perestrelo kormányzó és háznépe „ráérezhetett”a köznépi sorból származó hajós hihetetlen jövőbeli karrierjére. (?) Igent mondtak a kérőnek, 1476-ban Vila Baleirában köttetett meg a fényes esküvő.

Kolumbusz Kristóf megkapta apósa térképgyűjteményét (Perestrelo kormányzó az esküvőt követő évben meghalt), ami valószínűleg legalább olyan fontos szerepet játszott jövőjében, mint az ölébe hullott cukorvagyon. (Kolumbusz később öccsével, Bartolomeo Kolumbusszal térkép műhelyt is működtetett Lisszabonban.)


Az ún. Kolumbusz térkép, Lisszabon 1490. (Gallica Digital Library)

Vila Baleirán született Kolumbusz legidősebb fia, Diogo Colombo (portugál írásmód) is, 1478-ban. Nincsenek egyértelmű adatok arról, hogy hány éven át élt a család Porto Santón, mint ahogy azt sem tudni, pontosan mikor hunyt el felesége, Filipa Moniz Perestrelo. A kutatók többsége 1485-re datálja Filipa halálát, ezt követően Kolumbusz elköltözött az anyaországba. Magával vitte fiát, a későbbi Indiák alkirályát, illetve a „cukornád kapcsolatot” is. 1480-ban 70 cukorhajó közlekedett Porto Santo és Antwerpen kikötője között, ahol számos korai cukorfinomító is üzemelt. Amerika 1492 évi felfedezésekor Porto Santo és Madeira volt a Föld legnagyobb cukortermelője, Kolumbusz Vila Baleirából vitte magával az első cukornádszállítmányt a Karib-tenger szigeteire.

(Később Brazíliába és Sao Tomé e Príncipe szigeteire is innen vitték a cukornádat.)

A Perestrelo-Colombo udvarház ma is áll Vila Baleira városában. Méghozzá nyitva – minden érdeklődő előtt – Casa de Cristóvão Colombo néven, múzeumként. Kolumbusz máig talán a világ legismertebb földrajzi felfedezője. Habár nincs értelme az összehasonlításnak, vagy bármiféle rangsorolásnak, hiszen minden felfedező más időben, Földünk más pontján tüntette el a fehér foltokat – mégis, talán az alapszintű közoktatás elterjedésének köszönhetően – az ő nevét ismerik a legtöbben. Kolumbusz életét értékelik a leginkább és leghangosabban. (Az utóbbi időkben egyesek nem is a legpozitívabban.) 1506-ban „fogyott el” felfedezői energiája. 1506-ban indult utolsó, még a Nyugat-Indiáknál is távolabbi utazására. Élete, küldetése megváltoztatta az egész világ sorsát. Mindazok, akik csak a mai nézetek alapján értékelik, vagy mai gondolatokat „vetítenek vissza” fél évezreddel ezelőtti korába… hosszú felkészülést igényelnek még, ha valóban szeretnék megérteni a XV. század társadalmi viszonyait, emberi reakcióit és motivációit. Porto Santo-n, a Madeirák Arany-szigetén, minden év szeptemberében fiatal leánykérőként várják vissza… A felfedezésre, életre, sikerre éhes Kolumbuszként… ahogy a portugál földrajzi felfedezések korának más szereplőitől is ez anno minimum elvárható volt.


Képek forrása: Visit Madeira – https://visitmadeira.com/en/where-to-go/porto-santo/porto-santo/

Szöveg: Gőgös Norbert