Magazin

Orbán Balázs (1829 – 1890) író, néprajzi gyűjtő, a magyarországi fotózás egyik megteremtője. Élete és munkássága sokak előtt ismert, elsősorban pótolhatatlan értékű, A Székelyföld leírása… c. monográfiájának köszönhetően.  Erdélyben, s különösképp Székelyföldön járva alakja, munkássága „kikerülhetetlen kulturális örökség”. Sorsa kalandosabb, fordulatokban gazdagabb volt bármely Jókai, Karl May… vagy Dumas regény kitalációinál. Ő lehetett az első székely-magyar, aki (anyai öröksége révén) bejárhatta az Oszmán Birodalom számos anatóliai, sőt afrikai vidékét is. Láthatta Ciprust és a mai görög szigetek sokaságát, megmászhatta az egyiptomi piramisokat, hajózhatott és fürdőzhetett a Níluson vagy a Holt-tengeren… A Szaharától – az Ararát hegyéig tartó többéves vándorútján eljutott Bursába, a Selyemút mesés hírű városába is. Bursába, vagy, ahogy a múlt korokban emlegették, Hüdavendigar (Isten ajándéka) városába. Keleti élményeit, tapasztalatait fiatal hevülete ellenére apadhatatlan szorgalommal és máig élvezhető stílusban vetette papírra. „Utazás Keleten” c. műve 1861-ben jelent meg Kolozsváron. A magyar közönség ettől kezdve, s neki köszönhetően nyerhetett bepillantást Bursa – „Isten ajándéka” és a felette tornyosuló Uludağ magashegységi világának titkaiba.

A Vatnajökull jégmező óceáni „kijárata” Európa legnagyobb jégmezője, az irdatlan méretű Vatnajökull (7.900 km2!) az Atlanti-óceán partjához érve is „gondoskodik” az egyedülálló, szinte sci-fi szuperprodukciókba illő tájképi környezetről:  A Breiðamerkurjökull megdöbbentő méretű gleccsernyelve (ami leginkább egy jégből préselt, félezer méterre tornyosuló, végtelen erődfalnak tűnik) megállíthatatlanul vési a jelenleg 18 km2 […]

A török világutazó Baranya-megyében Derviş Mehmed Zillî (1611 – 1684), a török világutazó, udvari szpáhi – majd „nyugdíjba vonulása után” szúfi „élménybegyűjtő” – korának igen különleges személyisége volt. Már fiatalon is fejből idézte a Koránt, majd kijárhatta az Oszmán – Birodalom legjobb iskoláit, ahol az iszlám tudós papok (ulemák) között tanítványból […]

Az országnyi méretű Erdély fogalma legalább három különböző értelmezésben szerepelt – szerepel a magyar közgondolkodásban. 1./ a Királyhágón túli, az államalapítás óta létező megyék területe adta „földrajzi Erdély”; 2./ Az Erdélyi Fejedelemség korszakában a magyar közigazgatás alatt álló területek (Ez több, nagyobb, mint a „földrajzi Erdély”); 3./ a Trianon következtében elcsatolt óriási, 103.093 km2 terület, 4.100 településsel, 5.257.000 lakossal. Írásunk ezt a legnagyobb, csak a XX. század óta létező Erdélyországot mutatja be – messze-messze a teljesség igénye nélkül.

A néhai Velencei Köztársaság (Serenissima Repùplica Vėneta /697-1797/) tengeri birtokai (Domini de Mar – a korabeli velencei szóhasználatban) az Adria keleti partjaitól – a Jón- és Égei-tengereken át – egészen Ciprus szigetéig terjedtek. Szent Márk evangélista szárnyas oroszlánjai tengerparti városok sokasága és szigetek százai felett őrizték a Serenissima flottáinak gazdagságot hozó útvonalait és vizeit. A mai Horvátország tengerpartja és szigetvilága anno Dalmatia Veneta (magyarul Velencei Dalmácia) kormányzóságához tartoztak. Szépséges, nehezen járható, hatalmas terület ma is. Szinte végtelennek tűnt 5 évszázaddal ezelőtt. Az Armada (Velencei Flotta) kormányzósága (Provveditore dell’Armata) stratégiai döntése és Lesina (a mai Hvar) városának 1278. évi velencei védelmet kérő nyilatkozata közösen indították el az adriai város (és azonos nevű sziget) rendkívüli fejlődését. Lesina / Hvar az Adria velencei flottaközpontjává és legfontosabb erődjévé emelkedett.

Sztyeppén élő őseink mindennapi életében, kultúrájában a ló játszotta a legmeghatározóbb szerepet. „Lovaikon szoktak járni, gondolkodni, álldogálni és beszélgetni” foglalta össze szemléletesen Regino apát a magyarok életmódját, több mint 1100 éve, Kr. u. 908-ban. Hátasaink szolgáltatták a kumiszt is, a sztyeppei nagyállattartó népek néhai (s néhol ma is) legfontosabb italát. Ha az elmúlt évezred elmúlásával dacolva… kumiszkóstolót akarunk tartani… Közép- és Belső-Ázsiába vezet az „ínyenctúra”.

A dualizmus kori magyar keletkutatók közül többen is beszámoltak a közép-ázsiai bazárok világáról. Vámbéry Ármin (1832 – 1913) élvezetes leírásokat készített a megannyi nyelvű bazárok forgatagáról, Almásy György (1867 – 1933) pedig 38 oldalnyi (!) külön fejezetet szentelt „A közép-ázsia bazárok” címmel a témának Vándorutam Ázsia szívébe c. 1903-ban kiadott […]

Emír Timúr (1336-1405) „Az Idők Császára” a világtörténelem egyik legellentmondásosabb személyisége. A nyugati- (és keleti) szakirodalom az 1990-es évekig (az ismeretek hiánya miatt is) rettenetes barbárként jellemezte. Még legelterjedtebb elnevezése is kortársai által ráragasztott gúnynév volt (Timúr Lenk jelentése: Sánta Acél). A róla alkotott kép mára jelentősen megváltozott: Minden idők egyik legnagyobb logisztikai szakemberét, szervezési stratégáját és katonai zsenijét látják benne. Szülőföldjén, Közép-Ázsiában „szentként” tisztelik. Timúr egész életét lóháton töltötte, lavinaként növekedő lovas seregei Delhitől – Moszkváig uralták Eurázsiát. Csagatáj lovasíjászai egy ekkor már több mint 2.000 éve létező lovas kultúra történetének utolsó „világraszóló fejezetét írták”.

A Kanári-szigetek Nyugati – vagy Külső tagjai közismerten sokkal zöldebbek, mint az Afrika partjaihoz közelebb eső Keleti, napsütötte szigetek (pl. Fuerteventura vagy Lanzarote). Az UNESCO világörökségi védelem alatt álló Garajonay Nemzeti Park babérlombú erdejéről (La Gomera-szigete) számos publikáció és film is elérhető, s bizonyára sokan hallottak már Tenerife vagy La […]

Jég az Egyenlítőn! Ha Kenya műhold térképére nézünk, az ország közepén, pontosan az Egyenlítőn különös fehér folt hívja magára a figyelmet. Jég az Egyenlítőn! Annyira hihetetlenül hangzik, hogy a XIX. század közepén a Kenya-hegy és a Kilimandzsáró hófedte csúcsait elsőként megpillantó német misszionáriusok beszámolóit e jelenségről kételkedve fogadták Európában. Egészen […]