Ilhéu das Rolas – az Egyenlítő szigete

Ilhéu das Rolas, kicsit magyarosabban Rolas-szigetcsoport São Tomé és Príncipéhez tartozó, 2 km2 területű piciny vulkanikus sziget (és óceáni szirtjei), amely a fő sziget, São Tomé déli partjaitól nem messze, a Canal das Rolas-tengerszoros déli oldalán helyezkedik el. Habár nem túl nagy, de pazarul gyönyörű és kiemelkedő jelentőségű geográfiai, természetföldrajzi és történeti „csomópont”. Pontosan az Egyenlítőn helyezkedik el (!), előző neve pedig,- Gago Coutinho-sziget – a Portugál világ egyik legeredetibb felfedezőjének emlékét és sztorijait őrzi.
Elhelyezkedés és szépséges természetföldrajz
A sziget legfontosabb természetföldrajzi sajátossága, hogy pontosan az Egyenlítő vonalán fekszik (0°0′14″S 6°31′21″E), ezért gyakran „Egyenlítő szigeteként” is emlegetik. Szépsége érdekében számos tájképi elem „játszik össze”, szemet gyönyörködtető végeredménnyel: Aranyhomokos, kókuszligetes partjai előtt itt is ott is bazalt-tűk és lépcsők emelkednek, helyenként csak 6-8 m mély, romlatlanul türkizkék, kellemesen meleg vizekkel. Dombjai 96 m magasságig emelkednek (a São Francisco-tető a sziget csúcsa), több pontról is mesés kilátással az óceán és a fősziget felé. A dús trópusi esőerdőket, helyenként a felhagyott ültetvények ligetei váltják – mintha ez is azért lenne, hogy az erdőn belül is élvezhessünk némi térélményt… A lakosság száma 80 fő körül mozog az utóbbi évtizedben, egyetlen és egy utcás falujának, ha volt is neve a portugál időkben (1975-ig), mára nem nagyon használja senki. A falu utcáját elhagyva azonnal belépünk a mindent beborító és „feltöltő” zöldbe. Hogy mely fák és bokrok endemikusak (csak itt élő), s melyek kerültek ide Angolából, Brazíliából, esetleg Kelet-Timorból… nem egyszerű meghatározni. Annál könnyebb azonban leírni az összhatást: Csodaszép! És a gravana (nyári, hosszabb száraz évszak) no meg a gravanita (téli, rövid száraz évszak) idején még az eső sem esik mindig. A szélesre nyíló őserdei ösvények könnyen járhatóak, nincs szükség machete-re (macséta).

Nincs szükség machete-re…
Endemizmus és határai
A sziget elszigeteltsége okán (sosem tartozott Afrikához) igazán gazdag csak itt élő (endemikus) növény- és állatfajokban. Ezek felkutatása azonban nem is olyan egyszerű. Egyrészt a helyi lakosok nem tudják, mi endemikus – mi nem…, másrészt a témában jártas biológusok zöme külföldi, így a terepen szinte lehetetlen megfelelő információt szerezni. Marad tehát a bizonytalan gondolat, hogy a látott fajok sokasága él „csak itt”…, beleértve a különleges hüllőket (például az óriásgekkók) és ritka afrikai szigetlakó madárfajokat.
A vulkanikus sziklák, vagy épp a fehér és aranyhomokos öblök és érintetlen óceánpartok osztályozása és „rendszerbe sorolása” lényegesen könnyebb feladat. Bármilyen korábbi pipás búvárkodási (snorkeling) tapasztalat elégséges ahhoz, hogy csónakból, vagy akár a partról besétálva 1-2 m mélyre „merülve” felfedezéseket tegyünk. A szépen tagolt partvonal vagy A/ mesés, vagy helyenként inkább B/ hihetetlen tájképi értékű. Már a korai európai (portugál) felfedezések idején is ismertek voltak (nagyon kevés portugál hajós számára) ezek a beach-ek, pl. Johannes Vingboons 1665-ös térképein már „Illie de Rolle” néven szerepelnek, de hosszú évszázadokon át lakatlan vagy csupán minimálisan lakott halász- és ültetvényes előtérként funkcionáltak. Nem elég, hogy egymást követik az eldugott, teljességgel érintetlen, így aztán mesés homokos öblök, mint pl. a Praia Escada,- Praia Secreta,- Praia Bateira, vagy a Praia do Café (ne feledjük, hogy az ország híres kávétermelő is…) de a sziget teljes ÉK-i félszigete egy hatalmas, összefüggő „Bounty és Kék-lagúna” homoknyelv.

Sziklás snorkeling part

Mesés, vagy inkább hihetetlen szép?
Ki volt Gago Coutinho (1869-1959)?
Teljes nevén Carlos Viegas Gago Coutinho 1869-ben született, Lisszabonban. Legismertebb és máig is leginkább emlegetett tette az első dél-atlanti repülőút volt 1922-ben, amelyet Sacadura Cabral pilótatársával együtt hajtott végre egy Fairey III D típusú hidroplánon (Lusitania), Lisszabon és Rio de Janeiro között. (!) Ez a transzatlanti expedíció nem csupán távolsági rekordot állított fel, de portugál navigációs módszerek diadala is volt egyben. Coutinho kizárólag az általa tervezett műszerekre és csillagászati navigációra támaszkodva navigált a nyílt óceán felett, rádiós segítség nélkül.(!) Ezért a minden kétséget kizáróan rendkívüli teljesítményéért azonban még nem tettünk volna említést róla cikkünkben…

Korabeli portugál emléklap a bravúros Lisszabon – Rio de Janeiro repülésről.
Gago Coutinho hivatásos tengerészként és térképészként évtizedeket töltött Portugália tengerentúli gyarmatain (különösen Kelet-Afrikában, Mozambikban és Kelet-Timorban), ahol geodéziai felméréseket és térképezést is végzett. A mai értékelések szerint így nem csupán kiemelkedő képességű tengerész és aviátor volt, hanem korának egyik legképzettebb koloniális geográfusa és térképésze is. A São Tomé-i Geodéziai Misszió (1915-1917) vezetőjeként végzett tudományos munkája alapvetően határozta meg a ma független szigetország és így a hozzá tartozó Ilhéu das Rolas modern kartográfiáját.
A São Tomé és Príncipe Geodéziai Misszió
A Missão Geodésica de São Tomé e Príncipe (portugálul) feladata rendkívül ambiciózus és nehéz vállalkozás volt: A trópusi esőerdőkkel borított, járhatatlan-hegyvidéki, vulkanikus sziget teljes körű, tudományos alaposságú felmérése és triangulációs hálózattal való lefedése. Coutinho a portugál tengerészetnél és korábbi afrikai expedícióin szerzett tapasztalatait ötvözve a legmodernebb mérnöki eszközöket hívta segítségül. Annyiféle úttörő technológiát alkalmazott, hogy még szakmai társai sem mindig értették. A rendkívül nehéz terepviszonyok miatt pl. speciális teodolitokat tervezett, amelyeket a milánói Filotécnica Salmoiraghi cég gyártott le, az ő személyes specifikációi és utasításai alapján. Eszközeit úgy optimalizálták, hogy azok ellenálljanak a trópusi páratartalomnak és a „mindig sáros” dzsungelkörnyezetnek. Coutinho munkája során soha nem elégedett meg a felszíni vázlatok készítésével. Szigorú csillagászati és geodéziai számításokra is támaszkodott. Pontosította São Tomé és Príncipe domborzati adatait, viszonyait és megalkotta a szigetvilág addigi legpontosabb, 1:100 000 méretarányú topográfiai térképét (Carta da Ilha de São Tomé). Az ő munkásságához fűződik a földrajzi köztudat pontosítása is: hagyományosan a térképek azt jelezték, hogy az Egyenlítő São Tomé szigetén halad át, ám Coutinho precíz mérései tisztázták, hogy az egyenlítői vonal valójában Ilhéu das Rolas-on húzódik. Életéből 3 évet töltött itt. Fáradhatatlan munkával, s annak végén kiemelkedő eredményekkel, s így érdemekkel. Ezért keresztelték újra a portugál hatóságok a meseszép szigetet az ő nevére. Akkor ezzel döntéssel mindenki egyetértett.

Praia Bateria
Az Egyenlítő-emlékmű (Marco do Equador)
A néhai Portugál gyarmatbirodalom de ugyanúgy a mai, modern luzofón világ elképesztően változatos területekre terjedt – és terjed ki. Az egyik egységesítő „védjegy” a belémi Felfedezések Emlékműve lábainál elterülő „Rosa dos Ventos” mozaik-világtérképhez hasonló emlékmű-térképek készítése volt. Ezek főleg a múlt század harmadán és derekán készültek, mondjuk úgy, „belémi stílusban”. A São Tomé és Príncipe Geodéziai Misszió és vezetője Gago Coutinho tiszteletére emelték és mozaikozták 1936-ban a Geodéziai emlékművet (Pillar of the Equator) a sziget egy könnyen elérhető kilátópontján. Az 1975-ig szebb időket látott „Egyenlítő emlékmű” igen szemléletesen jeleníti meg Földünk két féltekéjének találkozását. Nem is kell nagy terpesz ahhoz, hogy egyszerre állhassunk az Északi,- és Déli féltekén…
Ráadásul csodaszép trópusi óceáni és esőerdő panorámákkal a háttérben (az Északi-félgömbön…)!
***
Képek és szöveg: Gőgös Norbert

Marco do Equador

Az ott melyik félteke?


