Project Tiger 1972 – 2026. (II. rész)

A WWF honlap közlése szerint Földünk vadon élő tigriseinek száma 5.574 egyed. Közülük 3.682 „nyilvántartott lélek”, vagyis a világ állományának több, mint 65%-a „indiai állampolgárságú”. (Ugyanez a szám és arány 2016-ban 3.890 – és 2.226 volt.) 2016 mérföldkő volt a csíkos nagymacskák megmentésének történetében  – 100 év után ekkor emelkedett először létszámuk Ázsia rezervátumaiban. (!) A siker (habár egyelőre még mindig törékenynek tűnő globális tendenciáról írnak) oroszlánrésze (illetve ez esetben tigrisrésze…) egyértelműen az indiai kormány által 1972-ben elindított Project Tiger több mint 50 éves erőfeszítéseinek köszönhető. A bengáli tigrisek (Panthera tigris tigris) megmentéséért kezdeményezett projekt az elmúlt öt évtized alatt India nemzeti ügyévé vált. Írásunk a Project Tiger történetének és 2026-ig elért bíztató eredményeinek rövid áttekintése.

Project Tiger 1972 –  
Az 1960-as évek népességrobbanása, az extenzív mezőgazdasági művelés alá vont területek növelésének mértéktelen-mértéke és az ellenőrizetlen vadászat hajszál híján a bengáli tigrisek kihalásához vezetett. (A bali tigris /Panthera tigris balica/ kiirtása az 1940-es években már lezajlott, s ekkor számolták fel az azóta már kihalt jávai tigrisek /Panthera tigris sondaica/ és kaszpi tigrisek /Panthera tigris virgata/ utolsó élőhelyeit is.)
1970-ben egész Indiában betiltották a tigris vadászatát – s a hatóságok inkább remélték, mint tudták, hogy maradt-e bárhol életképes populáció.
1972 áprilisára jött létre a „szekértői osztag” (task force), akik feladata az egész országra kiterjedő cenzus, vagyis tigris népszámlálás lebonyolítása volt. A számlálás rémísztő eredményt hozott: Indiában 1.827 élő tigrist találtak, az ország nemzeti állata a kipusztulás szélén állt.
Indira Gandhi államelnök személyesen nevezte ki a tigrisvédelmi hatóság (National Tiger Conservation Authority) vezetőségét, feladatuk a nemzeti állat megmentését célzó intézkedési rendszer kidolgozása volt – bármi áron.
A Project Tiger 1973. április 1-én kezdte meg hivatalosan is működését, 9 tigrisrezervátumban, 9.115 km2 területen. A törvényi hátteret az 1972-ben elfogadott Wildlife (Protection) Act biztosította, az anyagiakat India szövetségi kormánya, előirányozva a „Tigrises államok” jövőbeni, helybeli szerepvállalását is.

A project legfontosabb kezdő lépései közé tartoztak többek között az
– érintett falvak önkéntes áttelepítése
– nemzeti parkok környezetében élő lakosok tájékoztatása, oktatása és érdekeltté tétele
– vízkészletek biztosítása
– nemzeti parkok környezetének megtisztítása, szennyezés minimalizálása
– buffer zónák kijelölése
– természetes legelők és a prédaállat állomány optimális méretre növelése
– hatékony fegyveres őrizet létrehozása

A projekt elindításától a legfontosabb kérdések közé tartoztak a
– további védelem alá vonható területek kijelölése
– életképes tigris populációk védelme és „szaporítása”
– a program céljának, fontosságának bemutatása a közvélemény felé

India nehéz anyagi körülményeit, bonyolult belső viszonyait, a rászorulók és nincstelenek százmillióinak anyagi helyzetét figyelembe véve – a program sikeres indítása és működtetése rendkívüli odafigyelést, koordinációs készséget és elszántságot igényelt.
A védelem alá vont területek mérete folyamatosan (bár igen lassan) növekedett, a hatalmas ország hírkövető közvéleményének jelentős hányada megértette, vagy legalább is hallott róla – miért fontos a csíkos nagymacskák megőrzése. Három évtized alatt a Project Tiger elért  egy igen fontos részeredményt: India lakosságának jelentős hányada megszerezte az alapvető környezetvédelmi ismereteket. Egyre több indiai érezhette egy kicsit saját ügyének is a tigrisek fennmaradását.
2006-ban a Kalacsakra Tibeti Buddhista fesztiválon Őszentsége a Dalai Láma imát tartott az orrvadászatból származó állati termékek kereskedelme, tartása ellen. A korabeli híradások szerint a Project Tiger szelleme így Tibetre és Kínára is „átterjedt”, jelentősen csökkent a tigris feketekereskedelem.
Ugyanebben az évben tértek át a nyombeazonosításos (pug mark) becslésről a kamerafelvételt (camera trap) is hasznosító, sokkal pontosabb számlálásra. Az eredmény hidegzuhanyként érte a hatóságokat – és most már a környezettudatos közvéleményt is: 1.411 tigris maradt Indiában[1].

Project Tiger eredmények 2026-ig
A fogyás legfontosabb oka ezúttal a korrupcióra is visszavezethető orrvadászat volt.
A 2006-ban nyilvánosságra került számok így a kezdeti megrökönyödés után még elszántabb cselekvésre késztették az ügyben érdekelt hatóságokat és szervezeteket. Minden nemzeti parkban áttértek a camera trap-et is alkalmazó pontosabb számlálásra, bevezették a rezervátumok kötelező éves jelentési és audit riport rendszerét. Jelentősen megemelték a nemzeti parkok fegyveres őreinek számát, majd megsokszorozták az őrállomásokat (outstation patrol camp). A vadőrök mobil kommunikációs eszközöket kaptak. India „Tigrises államai” (tagállamok, amelyek területén tigris rezervátumok működnek) folyamatosan ellenőrzött és javított tigris megőrzési tervet készítettek, készítenek – gyakorlati szerepet vállalva a nemzeti parki alkalmazottak állandó képzésében, illetve a buffer zóna (nemzeti parki külső zóna) lakosságával történő koordinációban.

2007. nyarán életre hívták a minisztériumi hatáskörű Vadvédelmi Hivatalt (Wildlife Institute of India – WII), egy kézbe adva a rezervátumi turista látogatások szabályozását. Szigorították a belépések rendjét (hónapokkal előre kell lefoglalni az ülőhelyeket a nemzeti parkokba behajtó autókban, ülés módosítás is csak 100% ráfizetéssel kérhető) s megpróbálják a még elviselhető, de maximális látogatói létszámot elérni, a minél nagyobb konzervációs bevételek érdekében.
Az utolsó 20 évben igen jelentős mértékben megnőtt a belföldi, tehetős indiaiakból álló „tigristuristák” aránya[2]. „Olyan sokan jönnek mostanában ide ezek a helyiek, hogy mi amerikaiak, meg a japánok, meg ti európaiak ide se férünk lassan. Azelőtt pedig ez nem így volt.” foglalta össze az új helyzetet már 2015. decemberében egy középkorú, természetes szőke, természetkedvelő amerikai hölgy (Alabamából), a Ranthanbore Nemzeti Park egyik lodge ebédlőjében.
Mára 58 tigris rezervátum és nemzeti park működik a Project Tiger irányítása alatt. A védett területek mérete a buffer zónák beszámításával elérte a 84.500 km2-t.
Jelentős méret, egyelőre túlságosan szétszórt területen azonban, mondják a szakértők. Ma sincs sehol akkora összefüggő vadon, ami alkalmas lenne 250 egyed eltartására. A jövő egyik legfontosabb kérdése, hogy vajon sikerül-e „tigris-átjárókat” létrehozni a különböző védett területek között, annak érdekében, hogy keveredhessenek a veszélyesen elszigetelt, s ezért sebezhetően belterjes tigris populációk.
„3.682 bengáli tigris, s Önök ebből 3 nap alatt láttak hetet. Egyik sem rossz eredmény, s mindkettőhöz jókora szerencse is kellett – nem?” mondja Devendra Singh, a Kanha Nemzeti Park biológusa, rövid – terepjáróink motorháztetőin terített – piknikünk során. „Pihenjünk meg most itt egy kicsit. Élvezzük a csendet. Milyen csend van és nyugalom…” ismételi lassan és szomorkás mosollyal[3]. „Milyen kincset őrzünk itt. Milyen kincset őrzünk itt az egész világ számára – nem?”

* * *

Szöveg: Gőgös Norbert

Képek:

• Munish Abrol
• Devendra Singh
• Rényi István
• Csorba Gábor
• Gőgös Norbert

Forrás:
1./ Széchenyi Zsigmond: Náhar, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest – 1987.
2./ Khageswar Nayak & Rakesh Shukla: Kanha, Glimpses of a Tiger Reserve, CEE, Nehru Foundation for Development, Ahmedabad – 2011.
3./ Jim Corbett: Man-eaters of Kumaon, Oxford University Press, New Delhi – 2015.

[1] A statisztika még szomorúbb, ha figyelembe vesszük, hogy Földünk más országaiban a már amúgy is jelentéktelen állomány még-inkább megcsappant! India 1.411 db tigrise ekkora a világ állományának 60%-át jelentette. A Project Tiger így a lassú fogyással is sikert ért el – nemzetközi összehasonlításban.

[2] Az Európai Unió beutazási statisztikáiban is kiemelkedő érték a sok tízmilliós indiai látogatószám. Az 1.4 milliárd lakosú ország utazási piaca mára túlnőtte bármelyik gazdag európai országét.

[3] A jól képzett, 40-es évei közepén járó Devendra Singh, az India egyetemein az utóbbi 25 év során végzett biológusok tipikus képviselője. Több nyelven beszél (angolul anyanyelvi szinten), a biológiai és szaktárgyak ismerete mellett jelentős turisztikai és nemzetközi gyakorlati tapasztalatokkal. 2015. decemberének egy estéjén messze a munkáján túlmutatóan, s messze munkaideje lejárta után… mesélt társaságunknak a jövőbeni állami földkisajátítások és védett terület növelések esélyeiről, lehetőségeiről és nehézségeiről  – a Project Tiger lehetséges jövőjéről.